Szeretnék kezdeni egy sorozatot a Markot körülvevő bandákról, amelyben leírom, hogy nekem milyen élményem voltak és mik voltak ez első benyomásaim, amikor meghallottam őket. És amúgy sincsen mostanában minden nap új hír :D

Először is kezdjük a +44 legelső lemezével a „When Your Heart Stops Beating”-gel. Hogy miért is ezzel kezdem? Mivel a legelső Blink-182 albumokról nincs meg az az élményem, amikor kijöttek, nem is tudtam róluk hosszú időkön át. Ez köszönhető az internet hiányának, viszont azt elmondom a későbbiekben, amikor először hallottam bandát és Markot.

Tehát vágjunk is bele…

A kezdetek:

A lemez 2006 novemberében jelent meg, nem sokkal a Blink-182 ideiglenes szünetre vonulása után. Tom új hangzásra vágyott, de mindenki tudhatta, hogy nem valósíthatja meg a Blinkben, ezért alapította a BoxCar Racer side projectet, ahol valamennyire meg tudta valósítani az általa elképzelt új hangzást, de nem teljesen. Először Travissel és David Kennedyvel kezdett el dolgozni a projecten, de később Mark is csatlakozott, mert félt, hogy ez károkat okozhat a Blinkben, vagy esetlen fel is oszolhatnak miatta. Ezért halhatjuk az „Elevator” című számban Markot is. Van néhány spekuláció és feltételezés, hogy Tomnak azt tanácsolta valaki, (ha jól tudom, a turné menedzsere) hogy jobb lenne, ha hagyná a Blinket és elkezdené saját bandáját. A lényeg az, hogy Tom úgy döntött, hogy elkezdi saját bandáját, ami a mai napig is Angels & Airwaves néven működik, de ebbe részletesebben nem fogok belemenni. Az útjuk külön vált, Tom az Angels & Airwavesel foglalkozott, Mark pedig Travissel a +44-ral.

Az első szám

Ez az egyik legfontosabb a banda történetében. Azért, mert miután a Blink szünetre vonult és a tagok már az új bandáikat kezdték el Mark ezt a számot írta meg először. A szám Tomról szól, vagyis ezt feltételezik a hallgatók, de teljesen igazuk van, hiszen pontosan Tom 30. születésnapján jött ki és pont ekkor jelentette be új bandájának működését. Mark erre úgy reagált, hogy ez nem miatta történt, egyszerűen csak a +44 menedzsere így oldotta meg. Későbbi interjúkban azonban elmondta, hogy ez szándékos volt, és hogy ezt a számot neki/róla írta. Rengeteg, érzelem van ebben a számban. Amikor először meghallottam az eredeti verziót, (a deluxban verzióban egy versszakkal több van, amit később vettek fel) elakadt a lélegzetem. Szinte átéltem, ahogyan Tom elhagyja a bandát, a Blink ideiglenesen szünetre vonul és Mark ott áll egymaga és ezeket a sorokat gondolja. Mark mindig is képes volt remek érzelmes és szomorú számokat írni, de szerintem ez a legjobb, amit valaha írt. Ez nem iskolás élményekről, a szerelemről, vagy a fiatalsághoz köthető dolgokról szól, hanem a kemény valóságról. Arról, hogy a legjobb barátod, akivel időtlen idők ide zenéltél, akivel együtt hülyültél, együtt osztottátok meg a legjobb élményeiteket elment, és talán soha sem tudsz vele együtt zenélni.

(Képek, adatok: Wikipedia, Planet13)

Folytatás következik…